BUDA OSTROMA, SZÖRÉNYI SZABOLCS, BOTTYÁN JÁNOS
2018. 09. 26 00:01:00..Virág-Halvax Eszter
Virág-Halvax Eszter összeállítása
Szeptember 26., Jusztínia napja
Buda ostroma 1542. szeptember 26. és október 9. között zajlott. Ez az első visszafoglalási kísérlete volt Magyarország fővárosának a törököktől. A Német-római Birodalomból és más területekről összegyűlt hatalmas seregek későn érkeztek a budai vár és Pest alá, s a két hétig tartó ostrom alatt csupán utóbbi város elfoglalásával próbálkoztak, de az sem sikerült. Az előkészületek hiányosságai és a tehetségtelen hadvezetés volt az egyik oka a kudarcnak. Ebből fakadóan a meredek sziklán elhelyezkedő várat – amelyet az utóbbi években megerősítettek –, nem lehetett elfoglalni. Buda visszafoglalási kísérlete miatt 1543-ban I. Szulejmán személyesen vezette a hadait Magyarország ellen, hogy a budai vilajetet kiszélesítse, ezáltal bővítve Buda védelmét. Buda 1686-ig maradt török kézen. Bár a török háborúk alatt több ízben is vissza akarták foglalni, de a korabeli hadvezetés hiányosságai és nem kellő szervezettsége miatt a törökök hasznukra tudták fordítani a budai vár elhelyezkedéséből fakadó előnyöket. Az utolsó ostrom kísérletkor az új, modern nyugati sereg már kellő szervezettséggel, új fegyverekkel és jobb stratégiával fogott bele Buda visszafoglalásába. Bár a törökök végig tartották magukat, a keresztény sereg nem vonult vissza, még a felmentősereget is megverte, s kitartó ostromlással végül sikert ért el.
1943-ban erzen a napon született Szörényi Szabolcs Kossuth-díjas magyar énekes, basszusgitáros, zeneszerző, Szörényi Levente testvérbátyja. Számtalan dal szerzője. Ő írta többek között Koncz Zsuzsa Miszter Alkohol és az Illés-együttes Sárika című dalát is. Családjuk több tagja is foglalkozott zenével, édesapjuk hegedült. Anyai nagyanyja, Csuka Etelka zongoraművész és a Zeneakadémia zongoratanára volt. Testvérével, Leventével 1954-től kezdve 2 évig tanult hegedülni Levente keresztanyjától, felvinczi Takács Alice hegedűművésznőtől. Játszott mandolinon, de hamarosan inkább a gitár kezdte érdekelni, egy szobi presszózenész tanította. A váci Sztáron Sándor Gimnáziumban tanult, ahol Leventével már gyakran léptek fel együtt mint gitárduó, az "őrült Szörényiek"-ként emlegették őket. Az iskolai Ki Mit Tud?-ot 1962-ben nyerték meg, Kőszegi Imrével, Bajtala Jánossal játszottak együtt, később pedig Ráduly Mihály is belépett az együttesbe. Mediterrán névvel indultak az 1962-es országos Ki Mit Tud?-on, de csak az elődöntőig jutottak és egy kislemezt is rögzítettek Németh Lehellel. A zenekarra felfigyeltek, így hamarosan Koncz Zsuzsát és Gergely Ágit is kísérték, és önálló számokat is játszhattak. Szörényi Szabolcs felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. 1964-től 1973-ig az Illés-együttes, 1974-től 1984-ig a Fonográf együttes tagja volt. 1984-től csak alkalmanként, illetve néhány lemezen zenélt. Számos színházi, szabadtéri, film- és lemezprodukció zenei rendezője. 1990-ben bemutatkozott élete első szólóalbumával, címe a sokat mondó Lökd ide a...!, alcíme a még árulkodóbb Kocsmadalok. "Moha bácsi" közismert humora ezen a lemezen szabadon sziporkázhat, és egyben Bródy János is új oldaláról mutatkozhat be szövegíróként. A lemez kétségkívül legjobb dala Az étkezőkocsi, de persze a klasszikussá nemesedett eredeti Lökd ide a sört! sem maradhatott le róla.
1643-ben ezen más vélekedések szerint egy nappal később született Bottyán János, közismert nevén Vak Bottyán 1709-ben. Magyar katona, nemzeti hős, kuruc generálisként, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére volt. Személyében a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezérét tisztelhetjük. Tehetségét ellenfelei is elismerték. Seregében szigorú rendet és fegyelmet tartott, de igazságos volt és törődött katonáival, akik szerették és lelkesedtek érte. Embereit eltiltotta a féktelen ivászattól is: „Hogy az én katonáim részegeskedjenek: szemérem (szégyen) volna az énnékem, melyet el nem szenvednék.”. Jellegzetessége volt legfőbb hadi jelvényének tartott aranyozott, vert ezüst harci szekercéje, a "Bottyán fejszéje", amellyel csatába vezette seregét. Ez a róla készült festményen is megjelenik. Habár súlyos sebeket szerzett, az a hír járta felőle a nép körében, hogy testét nem fogja a golyó. Támogatta a szerzeteseket és a szegényeket is, ezért nem csak katonái, hanem a tömegek is bálványozták. Ezért írhatta magáról: „a mint is engem nem kártévő, hanem jótévő Jánosnak hínak”. Hazájáért nemcsak vérét, hanem vagyonát is kész volt áldozni, s gyakran a magáéból fizette katonáit. „Rójuk meg magunkat s kiki, mind szegény, gazdag, hadi és nem hadi ember adja ki hite szerint pénzének tizedét” – írta. Bercsényi Miklós így emlékezik haláláról: „Most hozták a hírt, szegény Bottyán vak sógor tegnap nyolc óra tájban béhúnyta másik szemét is.” II. Rákóczi Ferenc fejedelem írta róla: „Nem volt sem jó származású, sem művelt ember, ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmas. Szerette a népet, és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de mindenkor igazságot szolgáltatott nekik, amikor igazuk volt.”
A tábornok emlékét szobrok, közterületek, intézmények nevei őrzik országszerte. Pontos nyughelye a mai napig ismeretlen. A gyöngyösi templom falán lévő márványtáblát Thaly Kálmán avatta fel a magyar országgyűlés nevében, 1907-ben. Lovasszobrát halálának 260. évfordulóján, 1969-ben emelték a templom mellett. Gyöngyösön középiskolát neveztek el róla. Szülővárosában, Esztergomban hidat, utcát, középiskolát, tavat neveztek el róla.
