AZ ŐSISÉG, A GÜMŐKÓR ÉS AZ UNICEF
2018. 12. 11 00:01:00..Virág-Halvax Eszter
Virág-Halvax Eszter összeállítása
December 11., Árpád napja
1351-ben ezen a napon hirdette ki Nagy Lajos király az “ősiség törvényét”, amely az 1848. előtti magyar jogban a nemesi birtok öröklési és elidegenítési szabályrendszere volt. Nagy Lajos alapvetően a főurakkal egyetértésben kormányzott, de a köznemességet is igyekezett megnyerni magának. Nagy Lajos 1351-es törvényei egészen 1848-ig a magyar nemesi alkotmányos berendezkedés gerincét képezték. A törvény tartalmazta az Aranybulla megújítását, és az 1222-es oklevél keletkezése után másfél évszázaddal a nemesi szabadságok alaptörvényévé vált. Kimondta az egyazon szabadság elvét, azaz a köznemességnek azonos jogokat biztosított a főnemességgel (legalábbis Werbőczy későbbi értelmezésében; eredetileg a magyarországi, illetve a horvát és szlavón nemesek egyenjogúságát deklarálták). Az ősiség törvénye értelmében ha kihalt egy birtokos család, a földek a Szent Koronára szálltak vissza – az Aranybulla ugyan lehetővé tette a szabad örökítést, de úgy tűnik, az nem került át a gyakorlatba, és a király rendelkezésével csak ezt a helyzetet rögzítette.
Egyenesági fiúörökös hiányában a rokonság, a nemzetség örökösödését biztosította a koronára való háramlással szemben, és érvénytelennek tekintette a hatálya alá eső – öröklött – birtok eladását, eladományozását vagy örökül hagyását. Nem vonatkozott az örökhagyó által nem örökléssel vagy osztállyal szerzett birtokra. A korszellemmel éles ellentétbe került ősiséget az 1848. évi XV. törvénycikk elvileg eltörölte. A törvény azonban csak az eltörlésnek kimondására szorítkozott a minisztériumot megbízva azzal, hogy az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján polgári törvénykönyvet dolgozzon ki és azt a legközelebbi országgyűlés elé terjessze. A közben történt események ezt megakadályozták. Az ősiség megszűnését az 1852. november 29-én kelt úgynevezett ősiségi nyílt parancs (ősiségi pátens) szabályozta, amelynek az országbírói értekezlet csakis az öröklésre vonatkozó rendelkezéseit szüntette meg, azok helyébe a magyar öröklési elvekkel megegyező, azonban szintén az ősiség eltörléséről szóló 1848. XV. törvénycikkhez igazított szabályozást léptetett életbe.
1843-ban ezen a napon született Robert Koch Nobel-díjas német bakteriológus, a TBC-bacilus és a kolera kórokozó felfedezője. Wollsteinban körorvosként, majd berlini egyetemi tanárként dolgozott. Elsőként tenyésztette ki a lépfene bacilusokat, majd felfedezte a tuberkulózis és a kolera kórokozóját. Tanulmányozta a gennykeltő kórokozókat és leírta a baktériumok tenyésztésére szolgáló szilárd táptalaj elvét. Kidolgozta a baktériumok tiszta tenyészetének előállítási módszerét, a baktériumok tárgylemezen történő festését, meghatározta a bakteriológiai állatkísérletek alapelveit. Felfedezte az anthrax-bacilus spóraképzését, a tuberkulózisbaktériumot (1882) és a kolera-vibriót (1884). Elsőként figyelte meg a staphylococcust (1878) és a pneumococcust (1881). Ő javasolta elsőként a bakteriológiában a hővel való sterilizálást, amellyel kijelölte a mai sebészeti csírátlanításra alkalmas eljárást. Mindezzel lehetőséget teremtett sok fertőző betegség elleni eredményes védekezésre. 1905-ben Nobel-díjjal tüntették ki. 
A gümőkór vagy tuberkulózis egy olyan fertőző betegség, melyet a Mycobacterium tuberculosis baktérium okoz, és ami leggyakrabban a tüdőt támadja meg, de megtámadhatja a központi idegrendszert agyhártyagyulladást okozva, gyakorlatilag majdnem minden szervet és szervrendszert. A gümő a latin tuberculum fordítása, innen jön a gümőkór név. A tuberkulózis a történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt. 1901-ben Magyarországon a halálesetek 25%-át okozta a TBC, amit magyar népbetegségnek (Morbus hungaricus) tartottak, és amit a tömegek nyomorából és szegénységéből eredő tömegesen egészségtelen életmód terjesztett el (100 ezer lakosból a szegények körében 500 fő, de a fertőződés miatt, a jómódúak körében is 200 volt TBC-s). Ma már gyógyítható, de még mindig több mint kétmilliárd ember fertőzött a kórokozóval. Általában összefüggésben áll a helytelen táplálkozással és a rossz életkörülményekkel, ezért teljes joggal a nyomor betegségének nevezik.
1946-ban ezen a napon alakult meg az UNICEF, az ENSZ gyermekvédelmi szervezete. Az ENSZ Közgyűlése 1946. december 11-i ülésén hozta létre, majd 1953-ban rövidítették a nevét United Nations Children’s Fundra (az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja), de máig is az eredeti betűszaváról ismerik. 1947-ben Maurice Pate, az Unicef első főigazgatójának az amerikai külügyminiszternek szóló levelében írja: „100 millió dollárra van szükségem, hogy 6 millió gyereknek egy pohár tejet és egy darab kenyeret adhassak.”
Az UNICEF ezzel a mondattal indult, hogy segítsen a II. világháború utáni Európában fagyoskodó, éhező és beteg gyerekeken, akiknek a háború borzalmait, a bombázásokat, a frontok többszöri áthaladását kellett túlélniük. Az ENSZ Közgyűlése az alapot határozatával, ideiglenes jelleggel hozta létre 1946 decemberében, azonban 1953. október 6-án újabb határozattal az UNICEF nevét megváltoztatták, egyben az ENSZ állandó segédszervévé tették. Az UNICEF fennállása óta több gyermekéletet mentett meg, mint bármely más humanitárius szervezet a világon. Tevékenységét csak és kizárólag adományokból tartja fenn. Az adományozásnak több formája lehetséges úgyis mint egyszeri adományozás, rendszeres (havi) adományozás, vagy az UNICEF ajándéktárgyak vásárlása. Magyarországon ezen lehetőségek kiegészülnek még a 13666-os telefonszámmal is, amire ha elküldik az UNICEF szót SMS-ben, vagy felhívják a számot, automatikusan 500Ft adományt juttatnak el a magyarországi UNICEF-nek.
